Szerinted mennyire határozzák meg a külső körülmények, hogy boldog vagy-e vagy sem? Igaz-e az, hogy a pénz nem boldogít?
Olvassátok el
Szondy Máté rövid írását, ami eredetileg a Crossroad Magazinban jelent meg. Ha tetszik, esetleg oszd meg Facebookon!
„Ha…”
„Ha nagyobb lenne a lakásunk…”, „Ha
a főnököm megértőbb lenne…”, „Ha többet keresnék…” és így tovább. Ezerféle
változata létezik ennek a mondatnak, a folytatás azonban mindig ugyanaz:
„…akkor végre boldog lennék”. Sokszor érezzük azt, hogy külső körülményeink akadályozzák meg boldogságunkat és csak
bizonyos külső körülmények tehetnek minket
boldoggá. Biztosak vagyunk abban, hogy ha megszerzünk egy kívánatos süteményt,
egy kívánatos autót vagy egy kívánatos partnert, akkor végre elégedettek és
boldogok leszünk. Ezt a hitet erősítik bennünk a reklámok is: ha fogyasztunk,
ha megszerezzük a legújabb lapostévét, legújabb wc-illatosítót vagy levesport,
akkor boldogok leszünk. Sőt, nem csak mi, de családunk is boldog lesz.
Igazunk van-e, amikor azt gondoljuk,
hogy boldogságunk elsősorban külső körülmények függvénye? Igazat mondanak-e a
reklámok, amikor azt sugallják, hogy a külső körülmények tesznek majd boldoggá?
Sokáig eddig a kérdésre csak a józan, paraszti ész, vallásos – morális –
filozófiai tanítások és az ezoterikus írások, tanítók segítségével kereshettük
a választ. Körülbelül egy évtizede azonban a tudomány (konkrétan: a
pszichológia tudománya) is felfigyelt a boldogság jelenségére, így ma már
pontosan tudjuk, hogy a külső körülmények valójában
hogyan befolyásolják azt, hogy mennyire vagyunk elégedettek.
Vegyünk két drasztikus példát:
valószínűleg mindenki egyetért abban, hogy lottómilliárdossá válni pozitív,
balesetben lebénulni pedig negatív esemény. Egy kutatásban a kutatók arra
voltak kíváncsiak, hogy hogyan alakul a lottómilliárdosok és a lebénult
személyek boldogsága. Nem kell pszichológusnak lenni ahhoz, hogy kitaláljuk: miután
értesültek a nyereményükről, a lottózók boldogsága az egekbe szökött és azon
sem csodálkozunk, hogy a balesetet követően a lebénult személyek hangulata igen
rossz volt. Az viszont már meglepő, hogy néhány hónap elteltével mindkét
csoport hangulata visszatért az eseményt megelőző szintre. Bármennyire is
meglepő, a legtöbb pozitív és negatív
esemény boldogságunkra kifejtett hatása általában néhány hónap alatt csökken,
illetve megszűnik. Ha Önnel előfordult már, hogy végre megszerzett egy
olyan dolgot, amiről régóta álmodozott (laposképernyős televízió, mobiltelefon,
kisestélyi, ahogy tetszik), majd néhány nap vagy hét múlva már felé se nézett,
akkor tudja, hogy miről van szó. Hihetetlen alkalmazkodó képességünk miatt a
pozitív események és élmények által kiváltott pozitív érzelmek gyorsan
csökkennek. Ha külső tényezők segítségével szeretnénk fenttartani boldogságunkat,
akkor óhatatlanul belekerülünk a szakemberek által hedonikus taposómalomnak
nevezett állapotba: alkalmazkodókészségünk miatt folyamatosan újabb és újabb
pozitív élményekre lesz szükségünk.
És hogy valójában mitől függ a boldogságunk? Sonja Lyubomirsky
amerikai pszichológus szerint három csoportba sorolhatóak a boldogságunkra ható
tényezők. Hangulatunk körülbelül 50 százalékban genetikai örökségünktől függ (szüleinktől
kapott génjeink határozzák meg idegrendszerünk felépítését és működését, ezáltal
azt, hogy idegrendszerünk mennyire érzékeny a pozitív és negatív élményekre). A
második csoportba életkörülményeink tartoznak – hatásukat mindössze 10 százalékra becsülik. A „maradék” 40 százalék
az a rész, amelyre hatással lehetünk. Hogy mi tartozik ide? Kapcsolataink
építése és ápolása, (élet)célok kitűzése és az azokért való küzdés, a mások
felé nyitott és aktív magatartás. Érdemes
újragondolnunk az „…akkor végre boldog lennék” mondat első felét.
