Könyvajánló: Thomas Müller: Bestiális emberek

Trenkáné Csom Henrietta ajánlója

Az író: Dr. Thomas Müller, Európa egyik vezető kriminál-pszichológusa. Munkássága különleges, hiszen azon kevesek egyike, aki a „mesterektől” akarta megtanulni, hogyan kell álcázni és hazudni, ezért aztán a megerősítetten őrzött fegyházakban folytatott beszélgetéseket sorozatgyilkosokkal, azzal a céllal, hogy különleges világukat megismerve sikeresebben lehessen felderíteni, és talán megelőzni további végzetes kimenetelű bűncselekményeket.

Voltam olyan szerencsés, hogy a könyv magyarországi megjelenése alkalmából szervezett sajtótájékoztatón személyesen hallgattam végig az író előadását, melyben gátlástalan sorozatgyilkosok, elvetemült gonosztevők sorsa, józan emberi ésszel fel nem fogható bűntettek elkövetésének az emberi elme mélyén rejlő motivációi tárultak elénk. A könyv fókuszában a bűncselekmény elkövetésének pszichológiai aspektusai állnak, az egyébként sokszor emberfeletti teljesítmény eredményeképp sikerrel zárult bravúros nyomozások mondhatni mellékesek.

 „ Minden emberi viselkedés szükségletorientált.” –ez a könyv egyik visszatérő fő gondolata, melynek fonalán az író betekintést enged több évtizedes nemzetközi munkásságába, melynek csak morzsáit hinti felénk, de valódi válasz helyett mindig csak újabb és újabb kérdéseket kapunk: vajon megfejthető-e a „gonosz kódja”?

Ajánlom bárkinek, de pszichológus hallgatóknak elolvasni KÖTELEZŐ!!!!!!!

Demokratikus Iskolák

Alternatív iskolákról gyakran hallani, de hogy mitől is különlegesek ezek az intézmények, arról nem sokat tudunk. Demokratikus iskolákról viszont még ennél is kevesebb az ismeretünk. Ezt az űrt igyekszik betölteni Fóti Péter, az Útmutató rebellis tanároknak (SAXUM, 2009) című könyv szerzője, saját blogján publikált cikkeivel.

A gyerekek és a demokrácia (Summerhill és a demokratikus iskolák) című írásában rövid betekintést ad a demokratikus iskolák világába.

Alexander Sutherland Neill skót pedagógus 1921-ben alapította meg a máig működő summerhilli iskolát. Az idejáró 6-16 éves gyerekeket nem kötelezik tanulásra, óralátogatásra vagy házi feladat írására, mégis tanulnak.

John Holt "How Children Fail" című könyvében a tradicionális iskolák kapcsán amellett érvel, hogy a diákok csekély szabadsága miatt az iskolákban nem igazi tanulás folyik, hanem a tanároknak való megfelelés.

"A gyerek intellektuális és kreatív adottságait mi felnőttek romboljuk le azzal, amit csinálunk, vagy csináltatunk velük. Elsősorban a félelem felkeltésével idézzük elő mindezt. Mert a gyerekek félnek, hogy nem járnak mások kedvében, hogy nem teljesítik mások kívánságait, hogy hibát követnek el, hogy kudarcot vallanak, vagyis hogy ők rosszak. Így aztán érthető, ha nem mernek kockáztatni és kísérletezni, ha megijednek a nehézségektől és az ismeretlentől. De ha nem mi magunk keltettünk félelmet a gyerekben, akkor is kihasználjuk a benne levő, mások által elültetett félelmeket, hogy ezzel manipuláljuk, és rákényszerítsük arra, amit akarunk. Ahelyett, hogy félelmét feloldanánk, csak tovább növeljük azt, gyakran borzasztó mértékben. Mert az engedelmes, tanulékony gyereket szeretjük a legjobban, aki egy kicsit tart tőlünk. Azt viszont már nem szeretjük, ha valamelyik annyira fél, hogy azzal már megkérdőjelezi énképünket, mert hiszen mi szeretetre méltó, kedves felnőttek vagyunk, akitől igazán nincs mit félni. Azt a fajta „jó” gyereket tartjuk ideálisnak, aki épp eléggé fél tőlünk ahhoz, hogy mindent szépen megcsináljon, amit akarunk, de aki nem érzékelteti velünk, hogy a tőlünk való félelem csináltat meg vele mindent." J. C. Holt

Jerry Mintz, az amerikai alternatív iskola mozgalom egyik prominens személyisége szerint "a tradicionális iskola azon a paradigmán alapszik, hogy a gyerekeket kényszeríteni kell tanulni. Szükség van kötelező házi feladatra, generált versenyre. Ezzel szemben az alternatív oktatás, benne a demokratikus iskolák is, abból indulnak ki, hogy a gyerekek szeretnek tanulni, nincs szükség kötelező házi feladatra, hogy a tanár a gyerekek segítője lehet, akivel közösen felkutathatják a tanuláshoz szükséges forrásokat."

A demokratikus iskolák sajátossága az iskolagyűlés, amelyen eleinte az újonnan bekerült diákok hallgatnak és figyelnek, ha véleményt szeretnének nyilvánítani, ahhoz idősebb diáktárs segítségét kérik. Majd a hallgatás és megfigyelés során elsajátított képességeiket lassanként átültetik a gyakorlatba és aktív résztvevőivé válnak a gyűléseknek: felszólalnak, érvelnek, ezáltal és az iskola életének aktív irányítóivá lesznek.

Ezekben az iskolákban a tanárok nem diktálnak és követelnek, hanem kísérnek. A diákok olyan dolgokat tanulnak, amik érdeklik őket, aktív alakítói és résztvevői a tanulási folyamatnak. Az iskolákban őszinte, együttműködő közösségek alakulnak ki, melynek tagjai igénylik a demokratikus értékeket a társadalom valamennyi színterén, és az igényen túl tapasztalattal és készségekkel rendelkeznek annak megteremtéséhez. 

Ha érdekel a téma, látogass el Fóti Péter blogjára vagy a Demokratikus Nevelésért és Tanulásért Közhasznú Egyesület blogjára.

Mentális rendellenességek

Hogy hogy jön össze a mentális rendellenség témája Hofi Gézával? Te még nem tudod, hogy mit jelent a Taijiu kyofusho? Esetleg érdekel, mit nevezünk generalizált szorongásnak, pánik betegségnek és agorafóbiának?


Akkor nézd meg Lipics Barna és Hernádi Szabolcs által készített vicces mesterművet a címben jelölt témáról.

Interjú a tanulási technikákról

Hogyan tanuljunk egyetemistaként? Hogy teljesítenek a kreatív tanulók a teszteken? Mi lehet a projekt feladat jelentősége az oktatásban? Interjú Dr. Bodnár Gabriella tanárnővel, pszichológussal. 

Az interjút Kuczogi Gábor készítette.

Hogyan lehet eredményesen vizsgázni?

A kérdések megválaszolása nagyon fontos, főleg akkor, ha azt hisszük, hogy aki az egyetem falai közé kerül, az mind tehetséges. ( mert a tehetséges – az elgondolások szerint – többségében eredményes, jó tanuló, stb.)

Mivel az én kutatási területem a tehetséggondozás, ezért igyekszem igen hamar rávilágítani arra, hogy a felsőoktatásban tanuló hallgató, nem mindegyike tehetséges.

Ha az a kérdés, hogy az eredmények mutatják-e a azt, hogy tehetséges-e  a fiatal aki a felsőoktatási intézményben tanul, akkor azt mondom nem feltétlenül!!!

„Jól tanulni, jó eredményeket produkálni” – több tényezős, és körülmények áttekintését igénylő kérdés!

Kezdjük azzal:

Az egyetem, más, mint a középiskola. Ez igaz a tekintetben, hogy más ismeretanyagot közvetít, más tanulási módszert, technikát igényel a hallgatóktól.

Felmerül a kérdés, miként tudja a hallgató azt a mennyiséget eredményesen elsajátítani, amiből aztán valamilyen formában – szóban, írásban számonkérés várható?

Mindenekelőtt, előnyös, ha a hallgatót érdekli a téma, fontos számára, és érték számára a tudás.

Nem egyforma motiváltsággal érkeznek a hallgatók az egyetemekre, felsőoktatási intézményekbe. Mindannyian tudjuk a felsőoktatási képzésekbe bekapcsolódás, nem feltétlenül jár együtt komoly pályairányultsággal.

A „jó diák” – a „jó tanuló”, aki az egyetemi képzéshez kapcsolódó nagyobb szabadságot, mint az a középiskolában volt, célszerű és ésszerű időbeosztással használja ki. Ennek nyilván előzménye is van, vagyis „meg tanult tanulni”!

  

Hogyan lehet jól felkészülni a vizsgákra?/ avagy ki lehet jó tanuló, vizsgázó?

Mit is jelent ez?

Bár az egyetemi képzés sokszínűsége, nem hagyja, hogy egyformának mondhassuk a felkészülési módokat, de azért a tanulás, akkor eredményes, ha értjük, amit olvasunk, látjuk az összefüggéseket, képesek vagyunk átlátni és megtalálni a lényeget!

 Erre csak az képes, aki már az általános iskolai évek alatt beállítódott, felkészített lett.

Hogyan lehet lényeglátásra, összefüggések keresésére és megtalálásra felkészíteni a diákot? Úgy, hogy a tananyagot megfelelően részekre bontva kell feldolgozni. Erre kiválóan alkalmas több módszer.  Valamint értjük a fogalmakat, értelmezzük azok tartalmat! (Ennek megtanítása az iskola I. osztályában kellene megtörténnie!)

Tanulási javaslat:

Én azt ajánlom a hallgatóimnak, elsősorban, ha pszichológiáról van szó, vagy minden más tartalmi összefüggéseket mutató tananyag esetében, hogy minden vizsgaanyaghoz állítsanak össze, egy „tartalomjegyzéket”, amibe kulcsfogalmi meghatározások szerepeljenek majd.

Egy másik módszer, a „mind map”, ami ugyan időigényes, de meggyőződésem, hogy az képes rá, aki szövegértéssel, és tartalmi összefüggések meglátásával képes feldolgozni egy ismeretanyagot.

A harmadik, amit ajánlani tudok egy a „projekt” – módszerhez hasonló, melyhez kell egy hasonló mentalitású, érdeklődésű, motivált 3, max. 4 főből álló csoport. Ahol a téma egyenlő felosztásával, annak egyéni majd közös feldolgozásával és át-, és megbeszélésével történik a feladat, tananyag feldolgozása. Külföldi egyetemek látogatásakor gyakran láttam, tapasztaltam ennek a módszernek gyakori és hasznos alkalmazását.Többletet ad az ismeretanyag feldolgozáshoz, más megközelítéseket, világlátást, szemlélet, és persze még plusz munkát , mert mindent egyénileg is helyre kell hogy tegye mindazt amit tanult magában, nem utolsó sorban  akár társas-kapcsolatokat teremt, erősít meg.

Ki mennyire tud szóba és/vagy írásban vizsgázni?

Ez olyan kérdés, és probléma, ami tanulási szokást illetve képességet, társas-hatékonyságot, kommunikációs képességet igazol.

Az a hallgató, akinek kommunikációs képessége jó, bizonyára jól tud szóban vizsgázni, de nem biztos, hogy az írásbeli vizsga precizitását bizonyítani tudja.

Köztudott, hogy a kreatív, tehetséges emberek attól függően milyen területen vannak jó képességeik, tesztek kitöltésében nem eredményesek.

Ugyanis  az alkotás, nem azonnali , mért eredményekhez kötött, hanem annak folyamata van.

Ezért a tehetséges fiatal nem biztos, hogy tanulmányi eredményeivel kerül előtérbe, hanem inkább kutatótevékenységeivel, vagy ahogyan a műszaki tanulmányokban fogalmazzák „laborgyakorlatokon”.

Tanulni jó!!! Ezt akkor érti, tapasztalja meg igazán egy fiatal, ha mint előbb is jeleztem, érték számára a tudás! Ezt a példát látta a családban, a környezetében, és igénye van rá!

Vagy ami még bizonyosságot mutat a fiatalnak, ha nem rögtön a középiskolai évei után kezdi e felsőoktatási intézményt, hanem munka után, amit vagy választ, vagy kényszerből kell első helyre tennie. Ekkor a két tevékenység közötti különbség nagyon hamar megvilágosodik.

Nyilván ez akkor is teljesül, ha a hallgató az egyetemi képzés mellett dolgozni ”kényszerül”.

Meggyőződésem a felsőoktatásban tanuló fiatalok többsége a tudásért, és a szakmáért választja azt.

Elmélet és gyakorlat!? Hogyan is lehet erről számot adni vizsgaalkalmával?

Nem könnyű, de igen hamar megtudható, hogy a hallgató fejében mennyire vannak benne ennek összefüggései.A gyakorlati képzés hamar igazolja, a szakma és választottja együtt járását. Több olyan vizsgakérdést kellene megfogalmazni, ami a szakmaorientációra jobban rávilágít. Ez hasznos lenne a hallgatónak, az oktatónak és nem utolsó sorban a szakmának is.

A kreativitás rejtélyes szelleme

 Amikor egy feladat több mint mechanikus lépések sorozata, akkor más nekikezdeni. Jellemzően azt érzed, hogy íme a lehetőség, hogy tegyél valamit, valami jelentőset, és az eredményt a te neved fémjelzi majd. Ám egyidejűleg a jelentőségteliség lehetőségének érzésével megjelenik a bizonytalanság, a kétely, hogy valóban tudsz-e olyat alkotni, ami megosztásra érdemes. Talán ismerős a szituáció, amikor előtted egy üres papír, egy tejfehér oldal a monitoron és írni kéne. Írni valami nagyon jót. Egy házi dolgozatot, egy kutatási tervet, egy cikket. Csinálni valamit, ami jó.

A fenti helyzetet már bizonyára mindnyájan tapasztaltuk, a művészek életében pedig gyakran ismétlődik a jelenség. Sokan ehhez kötik a művészekre oly jellemző instabil lelkiállapotot, depressziót és alkoholizmust. Úgy tűnik, társadalmilag is elfogadottá vált a boldogtalan, meggyötört művész képe. De így kell-e ennek lennie? Nem lehet-e másképp?

Ezt a kérdést fogalmazta meg Elizabeth Gilbert, az Ízek, imák, szerelmek című regény írója egy 2009-ben megrendezett TED konferencián. Ezt a magával ragadó, zseniális humorral fűszerezett előadást ajánlom most figyelmetekbe, mert ugyan az írónő főként művészekről és nagy gondolkodókról beszél, a kreativitás és a kreatív folyamatokat kísérő negatív lelkiállapotok túlmutatnak ezeken a kereteken.

A video 19 perc hosszú, számos történtet és információt sző egybe. A megértést elősegítendő, kérlek tekintsd át az előadás alábbi vázlatos leírását.




 A videót ezen a linken éred el. Szükséges technikai információ: A videó magyar felirattal is megtekinthető. Ehhez kattints a filmablak alatt található ’Show transcript” gombra és válaszd a ’Hungarian’ opciót.

Illetve angolul YouTube-on is:

Röviden összefoglalva a hallottakat:

A kreatív tevékenységünk során távolságot kell teremtenünk maga a kreatív tevékenység és a tevékenység eredménye között. Ennek egy lehetséges módja, hogy a kreativitás forrásának nem kizárólag magunkat tekintjük, hanem rajtunk kívülálló misztikus lények létezését vagy irracionális folyamatokat feltételezünk az alkotási tevékenység mögött. Ezen túlmenően ne feledkezzünk meg arról, hogy maga az emberi kitartás is tiszteletet és megbecsülést érdemel, függetlenül az eredménytől, amennyiben megtetted a tőled telhetőt.

Ha megnézted a videót, érdemes elgondolkodnod a következőkön:

(1) Egy korábbi blog bejegyzésben Szabados Sándor röviden ismertette a stresszkezelés ABC modelljét. Az alkotó folyamatok során fellépő stresszt hogyan tudnád leírni ennek a modellnek a segítségével? Mi a nem várt esemény? Milyen ok-okozati kapcsolatot vagyunk hajlamosak ilyenkor felállítani? Mindez milyen érzelmi reakciókhoz vezet?

(2) El tudod fogadni az Elizabeth Gilbert által kínált megoldást az alkotás folyamatához kapcsolódó szorongás leküzdésére? Miért vagy miért nem?

Milyen a jó diák?

Interjú dr. Szondy Mátéval, a KRE Pszichológiai Intézete Személyiség és Klinikai Pszichológiai Tanszékének egyetemi adjunktusával

Készítette: Pákozdiné Horváth Anikó

A beszélgetés során körbejártuk Szondy Mátéval a „jó diák”, a jó vizsgázó fogalmát; hogyan értelmezi ezt a tanár, mit vár el a vizsgákon a vizsgázótól, mennyiben más az írásbeli és a szóbeli vizsga ebből a szempontból. Kitértünk a kedvenc, jól bevált tanulási módszerére, és elmesélte egyik emlékezetes vizsgaélményét.

Megtudtam néhány hasznos információt a ránk váró vizsgával kapcsolatban is…

Íme az interjú:

Mit jelent számodra a jó diák fogalma?

Számomra a jó diák érdeklődő, motivált és értelmes. Érdekli az, amit tanul, tud önállóan gondolkodni, sőt kritikusan gondolkodni. Ez nagyon fontos. Nem fogad el mindent, amit mondanak neki, amit hall, hanem egészséges kritikai érzékkel rendelkezik, ami a tanárokkal szemben is megnyilvánulhat.

Szeretik ezt a tanárok? Van olyan előadó, akit kizökkent egy váratlan kérdés, látszik, hogy zavarba jön és nem örül neki…

A tanárok közül van, aki szereti ezt és van, aki nem. Én az előbbiekhez tartozom, próbálom kritikus gondolkodásra tanítani a hallgatókat. Tanárként sem vagyunk mindentudók, tökéletesek. El kell ismerni, hogy a tudásunknak korlátai vannak. Ha valamit nem tudok, azt be szoktam ismerni.

Visszatérve a jó vizsgázóra, gondolom, inkább a szóbeli vizsgán derül ki valakiről, hogy az-e.

A nagy létszámú évfolyamoknak tartott előadásokon, az írásbeli vizsgákon nem igazán lehet megítélni valakiről, hogy milyen diák, ez inkább a gyakorlatokon és a szóbeli vizsgákon derül ki. Itt az évfolyam nagy létszáma miatt írásbeli vizsgák vannak, ahol a tényszerű tudás felmérésére nyílik inkább lehetőség, ez az, ami számít. Szerencsére a szorgalmi időszakban gyakorlati órák is vannak - igaz nem túl sok -, ahol jobban előjön a kritikai gondolkodás, az érdeklődés, a motiváció.

A szóbeli vizsgákon viszont előkerül a megszerzett tudás gyakorlati alkalmazásának készsége, itt kiderül, hogy valaki gondolkozik-e, képes-e használni az elsajátított ismeretanyagot. Természetesen az akadémiai tudás önmagában is fontos, de – mivel én dolgozom a gyakorlatban is – fontosabbnak tartom azt, ami átültethető a gyakorlatba. Amikor vizsgáztatok, erre helyezem a hangsúlyt: a tudás alkalmazása, felhasználása – a megtanultakat hogyan lehet a gyakorlatban alkalmazni. Itt kijön az egyéni gondolkozásmód, mert itt rákérdezhetek olyan dolgokra, amiket az órán nem mondtam el, de ha valaki gondolkozik, akkor lehetnek jó ötletei.

Mesélnél egy emlékezetes vizsgádról még egyetemi hallgató korodból?

Általános lélektanból volt egy emlékezetes vizsgám, amire nem az egyetemen került sor az Izabella utcában, hanem kimentünk a Margit-szigetre és a fűben ülve vizsgáztunk… Ez egy csoportos, beszélgetős, kreatív, jó hangulatú vizsga volt, nekem nagyon tetszett.

Van valamilyen jól bevált tanulási módszered, amit nekünk is ajánlasz?

A tanulási technikák közül számomra a mind map készítése vált be a leginkább, ezt használom mind a mai napig egyéb feladataimhoz is. Ha fogjuk az Atkinson könyvet és feldolgozzuk az egyik fejezetét ezzel a módszerrel, az valóban sok időt vesz igénybe. De amikor elkészül, akkor már ott van a fejben a feldolgozott anyagrész, a tudás, ami bármikor, bárhol előhívható - legyen az írásbeli vagy szóbeli vizsga.

Azt már tudjuk, hogy milyen vizsgáztató vagy a szóbeli vizsgán. Mire számíthatunk a Bevezetés a pszichológiába vizsgádon, ami írásbeli lesz?

Fontos a tárgyszerű tudás, ezt vissza fogom kérdezni. A definícióknak nem a szó szerinti magolása, hanem a megértése szükséges. Lényeges az összefüggések megértése, még ha az nincs is leírva konkrétan a könyvben.

Mondanál erre példákat? Hiszen egy kb. 700 oldalas könyvet kell megtanulnunk…

Például mutassátok be a vonáselméletek és a típustanok közötti különbségeket. Ha ez így nincs is leírva a könyvben, de ha mindkettőt elolvastátok és megértettétek, akkor összeáll a fejetekben és erre a kérdésre is tudtok válaszolni. Más kérdés lehet még mondjuk az alapvető személyiségvonások felsorolása Eysenck-nél vagy a „big five” személyiségvonások.

Mi a helyzet az apró betűkkel, feliratokkal?

Nem megyek rá direkt az apró betűs megjegyzésekre, elrejtett dolgokra…

Milyen jellegű lesz a teszt, hány kérdést tartalmaz majd?

Lesz igaz-hamis kérdés, kakukktojás, feleletválasztós kérdés és rövid, maximum negyed oldalas esszékérdés. Azt nem tudom még, hogy hány darab, de annyi, hogy egy órába beleférjen.

Segítenéd a vizsgára való felkészülésünket egy próba tesztsor összeállításával?

Jogos a kérés, igen. Összeállítok néhány olyan kérdést, amihez hasonló a vizsgán is előfordul majd.

Köszönöm előre a kérdéseket és az interjút!

* Az interjú elkészítése óta annyi változás történt, hogy Máté úgy döntött (ezt írta meg egy levélben), nem lesz esszékérdés a vizsgán

Szabados Sándor az ABC modellről

Új blog indult, ahová időnként érdemes lesz ellátogatni. Szabados Sándor, a blog gazdája, első bejegyzésében a stressz menedzsment területén kidolgozott ABC modellről ír, amit most itt, a szerző engedélyével egy az egyben közlünk.


Stressz menedzsment: ABC modell

Amikor egy nem kívánt eseményt élünk át,vagy balszerencse történik velünk (A) azt azonnal hiedelmekkel ruházzuk fel (B),ok-okozati összefüggéseket vélünk felismerni, legtöbbször tévesen.Ennek következményként ezek a hiedelmek, általában negatív, hosszan tartó,káros stresszt okozó érzelmi reakciókat (C) váltanak ki, amelyeknek az alapja csupán az,hogyan vélekedtünk éppen akkor egy nem kívánt eseményről...

Gyakori (Hiedelmek)B-(Érzelmi következmények) C kapcsolatok:

Korlátozták, megsértették az alapvető jogaimat: DÜH

Veszteség, az önértékelés sérülése: SZOMORÚSÁG, DEPRESSZIÓ,SZÉGYEN

Jövőbeli fenyegetettség: SZORONGÁS, FÉLELEM

Albert Ellis az ABC elmélet megalkotója szerint az embereket nem maguk a események zaklatják fel, hanem az, ahogyan vélekednek róluk.

Ellis szerint annak érdekében,hogy megszabadulhassunk a káros stressztől azonosítanunk kell azokat a háttérben meghúzódó irracionális gondolatokat, téveszméket, érzelmeket amelyek a distresszt kiváltották.

Miután azonosítottuk az irracionális gondolatokat ("ilyen is csak velem történik meg","vesztes vagyok","nem kellek senkinek" etc..) meg kell vizsgálnunk majd kétségbe kell vonnunk azok valóságtartalmát,ezt követően reális, ésszerű magyarázatra kell cserélnünk őket.

Az utolsó lépés az, hogy felismerjük a folyamatosan visszatérő,ismétlődő, téves negatív gondolat és érzelmi mintákat valamint az azokat követő negatív, káros stresszt okozó érzelmeket.