Interjú a tanulási technikákról

Hogyan tanuljunk egyetemistaként? Hogy teljesítenek a kreatív tanulók a teszteken? Mi lehet a projekt feladat jelentősége az oktatásban? Interjú Dr. Bodnár Gabriella tanárnővel, pszichológussal. 

Az interjút Kuczogi Gábor készítette.

Hogyan lehet eredményesen vizsgázni?

A kérdések megválaszolása nagyon fontos, főleg akkor, ha azt hisszük, hogy aki az egyetem falai közé kerül, az mind tehetséges. ( mert a tehetséges – az elgondolások szerint – többségében eredményes, jó tanuló, stb.)

Mivel az én kutatási területem a tehetséggondozás, ezért igyekszem igen hamar rávilágítani arra, hogy a felsőoktatásban tanuló hallgató, nem mindegyike tehetséges.

Ha az a kérdés, hogy az eredmények mutatják-e a azt, hogy tehetséges-e  a fiatal aki a felsőoktatási intézményben tanul, akkor azt mondom nem feltétlenül!!!

„Jól tanulni, jó eredményeket produkálni” – több tényezős, és körülmények áttekintését igénylő kérdés!

Kezdjük azzal:

Az egyetem, más, mint a középiskola. Ez igaz a tekintetben, hogy más ismeretanyagot közvetít, más tanulási módszert, technikát igényel a hallgatóktól.

Felmerül a kérdés, miként tudja a hallgató azt a mennyiséget eredményesen elsajátítani, amiből aztán valamilyen formában – szóban, írásban számonkérés várható?

Mindenekelőtt, előnyös, ha a hallgatót érdekli a téma, fontos számára, és érték számára a tudás.

Nem egyforma motiváltsággal érkeznek a hallgatók az egyetemekre, felsőoktatási intézményekbe. Mindannyian tudjuk a felsőoktatási képzésekbe bekapcsolódás, nem feltétlenül jár együtt komoly pályairányultsággal.

A „jó diák” – a „jó tanuló”, aki az egyetemi képzéshez kapcsolódó nagyobb szabadságot, mint az a középiskolában volt, célszerű és ésszerű időbeosztással használja ki. Ennek nyilván előzménye is van, vagyis „meg tanult tanulni”!

  

Hogyan lehet jól felkészülni a vizsgákra?/ avagy ki lehet jó tanuló, vizsgázó?

Mit is jelent ez?

Bár az egyetemi képzés sokszínűsége, nem hagyja, hogy egyformának mondhassuk a felkészülési módokat, de azért a tanulás, akkor eredményes, ha értjük, amit olvasunk, látjuk az összefüggéseket, képesek vagyunk átlátni és megtalálni a lényeget!

 Erre csak az képes, aki már az általános iskolai évek alatt beállítódott, felkészített lett.

Hogyan lehet lényeglátásra, összefüggések keresésére és megtalálásra felkészíteni a diákot? Úgy, hogy a tananyagot megfelelően részekre bontva kell feldolgozni. Erre kiválóan alkalmas több módszer.  Valamint értjük a fogalmakat, értelmezzük azok tartalmat! (Ennek megtanítása az iskola I. osztályában kellene megtörténnie!)

Tanulási javaslat:

Én azt ajánlom a hallgatóimnak, elsősorban, ha pszichológiáról van szó, vagy minden más tartalmi összefüggéseket mutató tananyag esetében, hogy minden vizsgaanyaghoz állítsanak össze, egy „tartalomjegyzéket”, amibe kulcsfogalmi meghatározások szerepeljenek majd.

Egy másik módszer, a „mind map”, ami ugyan időigényes, de meggyőződésem, hogy az képes rá, aki szövegértéssel, és tartalmi összefüggések meglátásával képes feldolgozni egy ismeretanyagot.

A harmadik, amit ajánlani tudok egy a „projekt” – módszerhez hasonló, melyhez kell egy hasonló mentalitású, érdeklődésű, motivált 3, max. 4 főből álló csoport. Ahol a téma egyenlő felosztásával, annak egyéni majd közös feldolgozásával és át-, és megbeszélésével történik a feladat, tananyag feldolgozása. Külföldi egyetemek látogatásakor gyakran láttam, tapasztaltam ennek a módszernek gyakori és hasznos alkalmazását.Többletet ad az ismeretanyag feldolgozáshoz, más megközelítéseket, világlátást, szemlélet, és persze még plusz munkát , mert mindent egyénileg is helyre kell hogy tegye mindazt amit tanult magában, nem utolsó sorban  akár társas-kapcsolatokat teremt, erősít meg.

Ki mennyire tud szóba és/vagy írásban vizsgázni?

Ez olyan kérdés, és probléma, ami tanulási szokást illetve képességet, társas-hatékonyságot, kommunikációs képességet igazol.

Az a hallgató, akinek kommunikációs képessége jó, bizonyára jól tud szóban vizsgázni, de nem biztos, hogy az írásbeli vizsga precizitását bizonyítani tudja.

Köztudott, hogy a kreatív, tehetséges emberek attól függően milyen területen vannak jó képességeik, tesztek kitöltésében nem eredményesek.

Ugyanis  az alkotás, nem azonnali , mért eredményekhez kötött, hanem annak folyamata van.

Ezért a tehetséges fiatal nem biztos, hogy tanulmányi eredményeivel kerül előtérbe, hanem inkább kutatótevékenységeivel, vagy ahogyan a műszaki tanulmányokban fogalmazzák „laborgyakorlatokon”.

Tanulni jó!!! Ezt akkor érti, tapasztalja meg igazán egy fiatal, ha mint előbb is jeleztem, érték számára a tudás! Ezt a példát látta a családban, a környezetében, és igénye van rá!

Vagy ami még bizonyosságot mutat a fiatalnak, ha nem rögtön a középiskolai évei után kezdi e felsőoktatási intézményt, hanem munka után, amit vagy választ, vagy kényszerből kell első helyre tennie. Ekkor a két tevékenység közötti különbség nagyon hamar megvilágosodik.

Nyilván ez akkor is teljesül, ha a hallgató az egyetemi képzés mellett dolgozni ”kényszerül”.

Meggyőződésem a felsőoktatásban tanuló fiatalok többsége a tudásért, és a szakmáért választja azt.

Elmélet és gyakorlat!? Hogyan is lehet erről számot adni vizsgaalkalmával?

Nem könnyű, de igen hamar megtudható, hogy a hallgató fejében mennyire vannak benne ennek összefüggései.A gyakorlati képzés hamar igazolja, a szakma és választottja együtt járását. Több olyan vizsgakérdést kellene megfogalmazni, ami a szakmaorientációra jobban rávilágít. Ez hasznos lenne a hallgatónak, az oktatónak és nem utolsó sorban a szakmának is.