Könyvajánló: Thomas Müller: Bestiális emberek

Trenkáné Csom Henrietta ajánlója

Az író: Dr. Thomas Müller, Európa egyik vezető kriminál-pszichológusa. Munkássága különleges, hiszen azon kevesek egyike, aki a „mesterektől” akarta megtanulni, hogyan kell álcázni és hazudni, ezért aztán a megerősítetten őrzött fegyházakban folytatott beszélgetéseket sorozatgyilkosokkal, azzal a céllal, hogy különleges világukat megismerve sikeresebben lehessen felderíteni, és talán megelőzni további végzetes kimenetelű bűncselekményeket.

Voltam olyan szerencsés, hogy a könyv magyarországi megjelenése alkalmából szervezett sajtótájékoztatón személyesen hallgattam végig az író előadását, melyben gátlástalan sorozatgyilkosok, elvetemült gonosztevők sorsa, józan emberi ésszel fel nem fogható bűntettek elkövetésének az emberi elme mélyén rejlő motivációi tárultak elénk. A könyv fókuszában a bűncselekmény elkövetésének pszichológiai aspektusai állnak, az egyébként sokszor emberfeletti teljesítmény eredményeképp sikerrel zárult bravúros nyomozások mondhatni mellékesek.

 „ Minden emberi viselkedés szükségletorientált.” –ez a könyv egyik visszatérő fő gondolata, melynek fonalán az író betekintést enged több évtizedes nemzetközi munkásságába, melynek csak morzsáit hinti felénk, de valódi válasz helyett mindig csak újabb és újabb kérdéseket kapunk: vajon megfejthető-e a „gonosz kódja”?

Ajánlom bárkinek, de pszichológus hallgatóknak elolvasni KÖTELEZŐ!!!!!!!

Demokratikus Iskolák

Alternatív iskolákról gyakran hallani, de hogy mitől is különlegesek ezek az intézmények, arról nem sokat tudunk. Demokratikus iskolákról viszont még ennél is kevesebb az ismeretünk. Ezt az űrt igyekszik betölteni Fóti Péter, az Útmutató rebellis tanároknak (SAXUM, 2009) című könyv szerzője, saját blogján publikált cikkeivel.

A gyerekek és a demokrácia (Summerhill és a demokratikus iskolák) című írásában rövid betekintést ad a demokratikus iskolák világába.

Alexander Sutherland Neill skót pedagógus 1921-ben alapította meg a máig működő summerhilli iskolát. Az idejáró 6-16 éves gyerekeket nem kötelezik tanulásra, óralátogatásra vagy házi feladat írására, mégis tanulnak.

John Holt "How Children Fail" című könyvében a tradicionális iskolák kapcsán amellett érvel, hogy a diákok csekély szabadsága miatt az iskolákban nem igazi tanulás folyik, hanem a tanároknak való megfelelés.

"A gyerek intellektuális és kreatív adottságait mi felnőttek romboljuk le azzal, amit csinálunk, vagy csináltatunk velük. Elsősorban a félelem felkeltésével idézzük elő mindezt. Mert a gyerekek félnek, hogy nem járnak mások kedvében, hogy nem teljesítik mások kívánságait, hogy hibát követnek el, hogy kudarcot vallanak, vagyis hogy ők rosszak. Így aztán érthető, ha nem mernek kockáztatni és kísérletezni, ha megijednek a nehézségektől és az ismeretlentől. De ha nem mi magunk keltettünk félelmet a gyerekben, akkor is kihasználjuk a benne levő, mások által elültetett félelmeket, hogy ezzel manipuláljuk, és rákényszerítsük arra, amit akarunk. Ahelyett, hogy félelmét feloldanánk, csak tovább növeljük azt, gyakran borzasztó mértékben. Mert az engedelmes, tanulékony gyereket szeretjük a legjobban, aki egy kicsit tart tőlünk. Azt viszont már nem szeretjük, ha valamelyik annyira fél, hogy azzal már megkérdőjelezi énképünket, mert hiszen mi szeretetre méltó, kedves felnőttek vagyunk, akitől igazán nincs mit félni. Azt a fajta „jó” gyereket tartjuk ideálisnak, aki épp eléggé fél tőlünk ahhoz, hogy mindent szépen megcsináljon, amit akarunk, de aki nem érzékelteti velünk, hogy a tőlünk való félelem csináltat meg vele mindent." J. C. Holt

Jerry Mintz, az amerikai alternatív iskola mozgalom egyik prominens személyisége szerint "a tradicionális iskola azon a paradigmán alapszik, hogy a gyerekeket kényszeríteni kell tanulni. Szükség van kötelező házi feladatra, generált versenyre. Ezzel szemben az alternatív oktatás, benne a demokratikus iskolák is, abból indulnak ki, hogy a gyerekek szeretnek tanulni, nincs szükség kötelező házi feladatra, hogy a tanár a gyerekek segítője lehet, akivel közösen felkutathatják a tanuláshoz szükséges forrásokat."

A demokratikus iskolák sajátossága az iskolagyűlés, amelyen eleinte az újonnan bekerült diákok hallgatnak és figyelnek, ha véleményt szeretnének nyilvánítani, ahhoz idősebb diáktárs segítségét kérik. Majd a hallgatás és megfigyelés során elsajátított képességeiket lassanként átültetik a gyakorlatba és aktív résztvevőivé válnak a gyűléseknek: felszólalnak, érvelnek, ezáltal és az iskola életének aktív irányítóivá lesznek.

Ezekben az iskolákban a tanárok nem diktálnak és követelnek, hanem kísérnek. A diákok olyan dolgokat tanulnak, amik érdeklik őket, aktív alakítói és résztvevői a tanulási folyamatnak. Az iskolákban őszinte, együttműködő közösségek alakulnak ki, melynek tagjai igénylik a demokratikus értékeket a társadalom valamennyi színterén, és az igényen túl tapasztalattal és készségekkel rendelkeznek annak megteremtéséhez. 

Ha érdekel a téma, látogass el Fóti Péter blogjára vagy a Demokratikus Nevelésért és Tanulásért Közhasznú Egyesület blogjára.

Mentális rendellenességek

Hogy hogy jön össze a mentális rendellenség témája Hofi Gézával? Te még nem tudod, hogy mit jelent a Taijiu kyofusho? Esetleg érdekel, mit nevezünk generalizált szorongásnak, pánik betegségnek és agorafóbiának?


Akkor nézd meg Lipics Barna és Hernádi Szabolcs által készített vicces mesterművet a címben jelölt témáról.

Interjú a tanulási technikákról

Hogyan tanuljunk egyetemistaként? Hogy teljesítenek a kreatív tanulók a teszteken? Mi lehet a projekt feladat jelentősége az oktatásban? Interjú Dr. Bodnár Gabriella tanárnővel, pszichológussal. 

Az interjút Kuczogi Gábor készítette.

Hogyan lehet eredményesen vizsgázni?

A kérdések megválaszolása nagyon fontos, főleg akkor, ha azt hisszük, hogy aki az egyetem falai közé kerül, az mind tehetséges. ( mert a tehetséges – az elgondolások szerint – többségében eredményes, jó tanuló, stb.)

Mivel az én kutatási területem a tehetséggondozás, ezért igyekszem igen hamar rávilágítani arra, hogy a felsőoktatásban tanuló hallgató, nem mindegyike tehetséges.

Ha az a kérdés, hogy az eredmények mutatják-e a azt, hogy tehetséges-e  a fiatal aki a felsőoktatási intézményben tanul, akkor azt mondom nem feltétlenül!!!

„Jól tanulni, jó eredményeket produkálni” – több tényezős, és körülmények áttekintését igénylő kérdés!

Kezdjük azzal:

Az egyetem, más, mint a középiskola. Ez igaz a tekintetben, hogy más ismeretanyagot közvetít, más tanulási módszert, technikát igényel a hallgatóktól.

Felmerül a kérdés, miként tudja a hallgató azt a mennyiséget eredményesen elsajátítani, amiből aztán valamilyen formában – szóban, írásban számonkérés várható?

Mindenekelőtt, előnyös, ha a hallgatót érdekli a téma, fontos számára, és érték számára a tudás.

Nem egyforma motiváltsággal érkeznek a hallgatók az egyetemekre, felsőoktatási intézményekbe. Mindannyian tudjuk a felsőoktatási képzésekbe bekapcsolódás, nem feltétlenül jár együtt komoly pályairányultsággal.

A „jó diák” – a „jó tanuló”, aki az egyetemi képzéshez kapcsolódó nagyobb szabadságot, mint az a középiskolában volt, célszerű és ésszerű időbeosztással használja ki. Ennek nyilván előzménye is van, vagyis „meg tanult tanulni”!

  

Hogyan lehet jól felkészülni a vizsgákra?/ avagy ki lehet jó tanuló, vizsgázó?

Mit is jelent ez?

Bár az egyetemi képzés sokszínűsége, nem hagyja, hogy egyformának mondhassuk a felkészülési módokat, de azért a tanulás, akkor eredményes, ha értjük, amit olvasunk, látjuk az összefüggéseket, képesek vagyunk átlátni és megtalálni a lényeget!

 Erre csak az képes, aki már az általános iskolai évek alatt beállítódott, felkészített lett.

Hogyan lehet lényeglátásra, összefüggések keresésére és megtalálásra felkészíteni a diákot? Úgy, hogy a tananyagot megfelelően részekre bontva kell feldolgozni. Erre kiválóan alkalmas több módszer.  Valamint értjük a fogalmakat, értelmezzük azok tartalmat! (Ennek megtanítása az iskola I. osztályában kellene megtörténnie!)

Tanulási javaslat:

Én azt ajánlom a hallgatóimnak, elsősorban, ha pszichológiáról van szó, vagy minden más tartalmi összefüggéseket mutató tananyag esetében, hogy minden vizsgaanyaghoz állítsanak össze, egy „tartalomjegyzéket”, amibe kulcsfogalmi meghatározások szerepeljenek majd.

Egy másik módszer, a „mind map”, ami ugyan időigényes, de meggyőződésem, hogy az képes rá, aki szövegértéssel, és tartalmi összefüggések meglátásával képes feldolgozni egy ismeretanyagot.

A harmadik, amit ajánlani tudok egy a „projekt” – módszerhez hasonló, melyhez kell egy hasonló mentalitású, érdeklődésű, motivált 3, max. 4 főből álló csoport. Ahol a téma egyenlő felosztásával, annak egyéni majd közös feldolgozásával és át-, és megbeszélésével történik a feladat, tananyag feldolgozása. Külföldi egyetemek látogatásakor gyakran láttam, tapasztaltam ennek a módszernek gyakori és hasznos alkalmazását.Többletet ad az ismeretanyag feldolgozáshoz, más megközelítéseket, világlátást, szemlélet, és persze még plusz munkát , mert mindent egyénileg is helyre kell hogy tegye mindazt amit tanult magában, nem utolsó sorban  akár társas-kapcsolatokat teremt, erősít meg.

Ki mennyire tud szóba és/vagy írásban vizsgázni?

Ez olyan kérdés, és probléma, ami tanulási szokást illetve képességet, társas-hatékonyságot, kommunikációs képességet igazol.

Az a hallgató, akinek kommunikációs képessége jó, bizonyára jól tud szóban vizsgázni, de nem biztos, hogy az írásbeli vizsga precizitását bizonyítani tudja.

Köztudott, hogy a kreatív, tehetséges emberek attól függően milyen területen vannak jó képességeik, tesztek kitöltésében nem eredményesek.

Ugyanis  az alkotás, nem azonnali , mért eredményekhez kötött, hanem annak folyamata van.

Ezért a tehetséges fiatal nem biztos, hogy tanulmányi eredményeivel kerül előtérbe, hanem inkább kutatótevékenységeivel, vagy ahogyan a műszaki tanulmányokban fogalmazzák „laborgyakorlatokon”.

Tanulni jó!!! Ezt akkor érti, tapasztalja meg igazán egy fiatal, ha mint előbb is jeleztem, érték számára a tudás! Ezt a példát látta a családban, a környezetében, és igénye van rá!

Vagy ami még bizonyosságot mutat a fiatalnak, ha nem rögtön a középiskolai évei után kezdi e felsőoktatási intézményt, hanem munka után, amit vagy választ, vagy kényszerből kell első helyre tennie. Ekkor a két tevékenység közötti különbség nagyon hamar megvilágosodik.

Nyilván ez akkor is teljesül, ha a hallgató az egyetemi képzés mellett dolgozni ”kényszerül”.

Meggyőződésem a felsőoktatásban tanuló fiatalok többsége a tudásért, és a szakmáért választja azt.

Elmélet és gyakorlat!? Hogyan is lehet erről számot adni vizsgaalkalmával?

Nem könnyű, de igen hamar megtudható, hogy a hallgató fejében mennyire vannak benne ennek összefüggései.A gyakorlati képzés hamar igazolja, a szakma és választottja együtt járását. Több olyan vizsgakérdést kellene megfogalmazni, ami a szakmaorientációra jobban rávilágít. Ez hasznos lenne a hallgatónak, az oktatónak és nem utolsó sorban a szakmának is.