Érdekel a pszichológia. Talán úgy is döntesz, szakmáddá teszed. Bizonyára él egy kép a fejedben arról, hogy egy pszichológus mit is tesz, amikor dolgozik. Ez a blog azért (is) jött létre, hogy ez a kép mielőbb közelebb kerülhessen a valósághoz és egy működőképes jövőkép motiválhassa a diákokat tanulmányaik során.

Érdekel a pszichológia. Oly annyira érdekel, hogy éveket, akár már évtizedeket is eltöltöttél vele: tanultál, diplomáztál és a napjaidat belengi a kutatómunka, a klinikai élet, a szervezetfejlesztés vagy a pszichológia bármely más területének szelleme. Ez a blog azért (is) jött létre, hogy mesélj a munkádról, arról ami megragadott benne, arról ami kihívást jelent. Neked van már rálátásod, hogy a 'nebulókra' hol lenne szükség.

Ez az a fórum, ahol tanulmányaidról, munkádról közérthető módon írhatsz és akár véleményt kérhetsz. Ez az a fórum, ami megteremti annak a lehetőségét, hogy kilépve a mindennapok szűk szakmai berkeiből, gondolataidat szélesebb plénum elé tárhasd és reflexiót kérhess egy szélesebb kognitív térben.

Váljon hasznunkra!

2012. december 29., szombat

A kreativitás rejtélyes szelleme

 Amikor egy feladat több mint mechanikus lépések sorozata, akkor más nekikezdeni. Jellemzően azt érzed, hogy íme a lehetőség, hogy tegyél valamit, valami jelentőset, és az eredményt a te neved fémjelzi majd. Ám egyidejűleg a jelentőségteliség lehetőségének érzésével megjelenik a bizonytalanság, a kétely, hogy valóban tudsz-e olyat alkotni, ami megosztásra érdemes. Talán ismerős a szituáció, amikor előtted egy üres papír, egy tejfehér oldal a monitoron és írni kéne. Írni valami nagyon jót. Egy házi dolgozatot, egy kutatási tervet, egy cikket. Csinálni valamit, ami jó.

A fenti helyzetet már bizonyára mindnyájan tapasztaltuk, a művészek életében pedig gyakran ismétlődik a jelenség. Sokan ehhez kötik a művészekre oly jellemző instabil lelkiállapotot, depressziót és alkoholizmust. Úgy tűnik, társadalmilag is elfogadottá vált a boldogtalan, meggyötört művész képe. De így kell-e ennek lennie? Nem lehet-e másképp?

Ezt a kérdést fogalmazta meg Elizabeth Gilbert, az Ízek, imák, szerelmek című regény írója egy 2009-ben megrendezett TED konferencián. Ezt a magával ragadó, zseniális humorral fűszerezett előadást ajánlom most figyelmetekbe, mert ugyan az írónő főként művészekről és nagy gondolkodókról beszél, a kreativitás és a kreatív folyamatokat kísérő negatív lelkiállapotok túlmutatnak ezeken a kereteken.

A video 19 perc hosszú, számos történtet és információt sző egybe. A megértést elősegítendő, kérlek tekintsd át az előadás alábbi vázlatos leírását.




 A videót ezen a linken éred el. Szükséges technikai információ: A videó magyar felirattal is megtekinthető. Ehhez kattints a filmablak alatt található ’Show transcript” gombra és válaszd a ’Hungarian’ opciót.

Illetve angolul YouTube-on is:



Röviden összefoglalva a hallottakat:

A kreatív tevékenységünk során távolságot kell teremtenünk maga a kreatív tevékenység és a tevékenység eredménye között. Ennek egy lehetséges módja, hogy a kreativitás forrásának nem kizárólag magunkat tekintjük, hanem rajtunk kívülálló misztikus lények létezését vagy irracionális folyamatokat feltételezünk az alkotási tevékenység mögött. Ezen túlmenően ne feledkezzünk meg arról, hogy maga az emberi kitartás is tiszteletet és megbecsülést érdemel, függetlenül az eredménytől, amennyiben megtetted a tőled telhetőt.

Ha megnézted a videót, érdemes elgondolkodnod a következőkön:

(1) Egy korábbi blog bejegyzésben Szabados Sándor röviden ismertette a stresszkezelés ABC modelljét. Az alkotó folyamatok során fellépő stresszt hogyan tudnád leírni ennek a modellnek a segítségével? Mi a nem várt esemény? Milyen ok-okozati kapcsolatot vagyunk hajlamosak ilyenkor felállítani? Mindez milyen érzelmi reakciókhoz vezet?

(2) El tudod fogadni az Elizabeth Gilbert által kínált megoldást az alkotás folyamatához kapcsolódó szorongás leküzdésére? Miért vagy miért nem?

Milyen a jó diák?


Interjú dr. Szondy Mátéval, a KRE Pszichológiai Intézete Személyiség és Klinikai Pszichológiai Tanszékének egyetemi adjunktusával

Készítette: Pákozdiné Horváth Anikó



A beszélgetés során körbejártuk Szondy Mátéval a „jó diák”, a jó vizsgázó fogalmát; hogyan értelmezi ezt a tanár, mit vár el a vizsgákon a vizsgázótól, mennyiben más az írásbeli és a szóbeli vizsga ebből a szempontból. Kitértünk a kedvenc, jól bevált tanulási módszerére, és elmesélte egyik emlékezetes vizsgaélményét.

Megtudtam néhány hasznos információt a ránk váró vizsgával kapcsolatban is…

Íme az interjú:

Mit jelent számodra a jó diák fogalma?

Számomra a jó diák érdeklődő, motivált és értelmes. Érdekli az, amit tanul, tud önállóan gondolkodni, sőt kritikusan gondolkodni. Ez nagyon fontos. Nem fogad el mindent, amit mondanak neki, amit hall, hanem egészséges kritikai érzékkel rendelkezik, ami a tanárokkal szemben is megnyilvánulhat.

Szeretik ezt a tanárok? Van olyan előadó, akit kizökkent egy váratlan kérdés, látszik, hogy zavarba jön és nem örül neki…

A tanárok közül van, aki szereti ezt és van, aki nem. Én az előbbiekhez tartozom, próbálom kritikus gondolkodásra tanítani a hallgatókat. Tanárként sem vagyunk mindentudók, tökéletesek. El kell ismerni, hogy a tudásunknak korlátai vannak. Ha valamit nem tudok, azt be szoktam ismerni.

Visszatérve a jó vizsgázóra, gondolom, inkább a szóbeli vizsgán derül ki valakiről, hogy az-e.

A nagy létszámú évfolyamoknak tartott előadásokon, az írásbeli vizsgákon nem igazán lehet megítélni valakiről, hogy milyen diák, ez inkább a gyakorlatokon és a szóbeli vizsgákon derül ki. Itt az évfolyam nagy létszáma miatt írásbeli vizsgák vannak, ahol a tényszerű tudás felmérésére nyílik inkább lehetőség, ez az, ami számít. Szerencsére a szorgalmi időszakban gyakorlati órák is vannak - igaz nem túl sok -, ahol jobban előjön a kritikai gondolkodás, az érdeklődés, a motiváció.

A szóbeli vizsgákon viszont előkerül a megszerzett tudás gyakorlati alkalmazásának készsége, itt kiderül, hogy valaki gondolkozik-e, képes-e használni az elsajátított ismeretanyagot. Természetesen az akadémiai tudás önmagában is fontos, de – mivel én dolgozom a gyakorlatban is – fontosabbnak tartom azt, ami átültethető a gyakorlatba. Amikor vizsgáztatok, erre helyezem a hangsúlyt: a tudás alkalmazása, felhasználása – a megtanultakat hogyan lehet a gyakorlatban alkalmazni. Itt kijön az egyéni gondolkozásmód, mert itt rákérdezhetek olyan dolgokra, amiket az órán nem mondtam el, de ha valaki gondolkozik, akkor lehetnek jó ötletei.

Mesélnél egy emlékezetes vizsgádról még egyetemi hallgató korodból?

Általános lélektanból volt egy emlékezetes vizsgám, amire nem az egyetemen került sor az Izabella utcában, hanem kimentünk a Margit-szigetre és a fűben ülve vizsgáztunk… Ez egy csoportos, beszélgetős, kreatív, jó hangulatú vizsga volt, nekem nagyon tetszett.

Van valamilyen jól bevált tanulási módszered, amit nekünk is ajánlasz?

A tanulási technikák közül számomra a mind map készítése vált be a leginkább, ezt használom mind a mai napig egyéb feladataimhoz is. Ha fogjuk az Atkinson könyvet és feldolgozzuk az egyik fejezetét ezzel a módszerrel, az valóban sok időt vesz igénybe. De amikor elkészül, akkor már ott van a fejben a feldolgozott anyagrész, a tudás, ami bármikor, bárhol előhívható - legyen az írásbeli vagy szóbeli vizsga.

Azt már tudjuk, hogy milyen vizsgáztató vagy a szóbeli vizsgán. Mire számíthatunk a Bevezetés a pszichológiába vizsgádon, ami írásbeli lesz?

Fontos a tárgyszerű tudás, ezt vissza fogom kérdezni. A definícióknak nem a szó szerinti magolása, hanem a megértése szükséges. Lényeges az összefüggések megértése, még ha az nincs is leírva konkrétan a könyvben.

Mondanál erre példákat? Hiszen egy kb. 700 oldalas könyvet kell megtanulnunk…

Például mutassátok be a vonáselméletek és a típustanok közötti különbségeket. Ha ez így nincs is leírva a könyvben, de ha mindkettőt elolvastátok és megértettétek, akkor összeáll a fejetekben és erre a kérdésre is tudtok válaszolni. Más kérdés lehet még mondjuk az alapvető személyiségvonások felsorolása Eysenck-nél vagy a „big five” személyiségvonások.

Mi a helyzet az apró betűkkel, feliratokkal?

Nem megyek rá direkt az apró betűs megjegyzésekre, elrejtett dolgokra…

Milyen jellegű lesz a teszt, hány kérdést tartalmaz majd?

Lesz igaz-hamis kérdés, kakukktojás, feleletválasztós kérdés és rövid, maximum negyed oldalas esszékérdés. Azt nem tudom még, hogy hány darab, de annyi, hogy egy órába beleférjen.

Segítenéd a vizsgára való felkészülésünket egy próba tesztsor összeállításával?

Jogos a kérés, igen. Összeállítok néhány olyan kérdést, amihez hasonló a vizsgán is előfordul majd.

Köszönöm előre a kérdéseket és az interjút!

* Az interjú elkészítése óta annyi változás történt, hogy Máté úgy döntött (ezt írta meg egy levélben), nem lesz esszékérdés a vizsgán

Szabados Sándor az ABC modellről

Új blog indult, ahová időnként érdemes lesz ellátogatni. Szabados Sándor, a blog gazdája, első bejegyzésében a stressz menedzsment területén kidolgozott ABC modellről ír, amit most itt, a szerző engedélyével egy az egyben közlünk.


Stressz menedzsment: ABC modell

Amikor egy nem kívánt eseményt élünk át,vagy balszerencse történik velünk (A) azt azonnal hiedelmekkel ruházzuk fel (B),ok-okozati összefüggéseket vélünk felismerni, legtöbbször tévesen.Ennek következményként ezek a hiedelmek, általában negatív, hosszan tartó,káros stresszt okozó érzelmi reakciókat (C) váltanak ki, amelyeknek az alapja csupán az,hogyan vélekedtünk éppen akkor egy nem kívánt eseményről...





Gyakori (Hiedelmek)B-(Érzelmi következmények) C kapcsolatok:
Korlátozták, megsértették az alapvető jogaimat: DÜH
Veszteség, az önértékelés sérülése: SZOMORÚSÁG, DEPRESSZIÓ,SZÉGYEN
Jövőbeli fenyegetettség: SZORONGÁS, FÉLELEM

Albert Ellis az ABC elmélet megalkotója szerint az embereket nem maguk a események zaklatják fel, hanem az, ahogyan vélekednek róluk.

Ellis szerint annak érdekében,hogy megszabadulhassunk a káros stressztől azonosítanunk kell azokat a háttérben meghúzódó irracionális gondolatokat, téveszméket, érzelmeket amelyek a distresszt kiváltották.
Miután azonosítottuk az irracionális gondolatokat ("ilyen is csak velem történik meg","vesztes vagyok","nem kellek senkinek" etc..) meg kell vizsgálnunk majd kétségbe kell vonnunk azok valóságtartalmát,ezt követően reális, ésszerű magyarázatra kell cserélnünk őket.
Az utolsó lépés az, hogy felismerjük a folyamatosan visszatérő,ismétlődő, téves negatív gondolat és érzelmi mintákat valamint az azokat követő negatív, káros stresszt okozó érzelmeket.