Hogyan tanuljunk egyetemistaként? Hogy teljesítenek a kreatív tanulók a teszteken? Mi lehet a projekt feladat jelentősége az oktatásban? Interjú Dr. Bodnár Gabriella tanárnővel, pszichológussal.
Az interjút Kuczogi Gábor készítette.
Hogyan lehet eredményesen vizsgázni?
A kérdések megválaszolása nagyon
fontos, főleg akkor, ha azt hisszük, hogy aki az egyetem falai közé kerül, az
mind tehetséges. ( mert a tehetséges – az elgondolások szerint – többségében
eredményes, jó tanuló, stb.)
Mivel az én kutatási területem a tehetséggondozás, ezért igyekszem igen
hamar rávilágítani arra, hogy a felsőoktatásban tanuló hallgató, nem mindegyike
tehetséges.
Ha az a kérdés, hogy az eredmények
mutatják-e a azt, hogy tehetséges-e a
fiatal aki a felsőoktatási intézményben tanul, akkor azt mondom nem
feltétlenül!!!
„Jól tanulni, jó eredményeket produkálni” – több tényezős, és körülmények
áttekintését igénylő kérdés!
Kezdjük azzal:
Az egyetem, más, mint a középiskola. Ez igaz a tekintetben, hogy más
ismeretanyagot közvetít, más tanulási módszert, technikát igényel a
hallgatóktól.
Felmerül a kérdés, miként tudja a
hallgató azt a mennyiséget eredményesen elsajátítani, amiből aztán valamilyen
formában – szóban, írásban számonkérés várható?
Mindenekelőtt, előnyös, ha a hallgatót érdekli a téma, fontos számára, és érték
számára a tudás.
Nem egyforma motiváltsággal érkeznek a hallgatók az egyetemekre,
felsőoktatási intézményekbe. Mindannyian tudjuk a felsőoktatási képzésekbe
bekapcsolódás, nem feltétlenül jár együtt komoly pályairányultsággal.
A „jó diák” – a „jó tanuló”, aki az egyetemi képzéshez kapcsolódó nagyobb
szabadságot, mint az a középiskolában volt, célszerű és ésszerű időbeosztással
használja ki. Ennek nyilván előzménye is van, vagyis „meg tanult tanulni”!
Hogyan lehet jól felkészülni a vizsgákra?/ avagy ki lehet jó tanuló,
vizsgázó?
Mit is jelent ez?
Bár az egyetemi képzés sokszínűsége, nem hagyja, hogy egyformának
mondhassuk a felkészülési módokat, de azért a tanulás, akkor eredményes, ha
értjük, amit olvasunk, látjuk az összefüggéseket, képesek vagyunk átlátni és
megtalálni a lényeget!
Erre csak az képes, aki már az
általános iskolai évek alatt beállítódott, felkészített lett.
Hogyan lehet lényeglátásra, összefüggések keresésére és megtalálásra
felkészíteni a diákot? Úgy, hogy a tananyagot megfelelően részekre bontva kell
feldolgozni. Erre kiválóan alkalmas több módszer. Valamint értjük a fogalmakat, értelmezzük azok
tartalmat! (Ennek megtanítása az iskola I. osztályában kellene megtörténnie!)
Tanulási javaslat:
Én azt ajánlom a hallgatóimnak, elsősorban,
ha pszichológiáról van szó, vagy minden más tartalmi összefüggéseket mutató
tananyag esetében, hogy minden vizsgaanyaghoz állítsanak össze, egy
„tartalomjegyzéket”, amibe kulcsfogalmi meghatározások szerepeljenek majd.
Egy másik módszer, a „mind map”,
ami ugyan időigényes, de meggyőződésem, hogy az képes rá, aki szövegértéssel,
és tartalmi összefüggések meglátásával képes feldolgozni egy ismeretanyagot.
A harmadik, amit ajánlani tudok egy a „projekt” – módszerhez hasonló,
melyhez kell egy hasonló mentalitású, érdeklődésű, motivált 3, max. 4 főből
álló csoport. Ahol a téma egyenlő felosztásával, annak egyéni majd közös
feldolgozásával és át-, és megbeszélésével történik a feladat, tananyag
feldolgozása. Külföldi egyetemek látogatásakor gyakran láttam, tapasztaltam
ennek a módszernek gyakori és hasznos alkalmazását.Többletet ad az ismeretanyag
feldolgozáshoz, más megközelítéseket, világlátást, szemlélet, és persze még
plusz munkát , mert mindent egyénileg is helyre kell hogy tegye mindazt amit
tanult magában, nem utolsó sorban akár
társas-kapcsolatokat teremt, erősít meg.
Ki mennyire tud szóba és/vagy írásban vizsgázni?
Ez olyan kérdés, és probléma, ami tanulási szokást illetve képességet,
társas-hatékonyságot, kommunikációs képességet igazol.
Az a hallgató, akinek kommunikációs
képessége jó, bizonyára jól tud szóban vizsgázni, de nem biztos, hogy az
írásbeli vizsga precizitását bizonyítani tudja.
Köztudott, hogy a kreatív, tehetséges emberek attól függően milyen
területen vannak jó képességeik, tesztek kitöltésében nem eredményesek.
Ugyanis az alkotás, nem azonnali , mért eredményekhez
kötött, hanem annak folyamata van.
Ezért a tehetséges fiatal nem biztos, hogy tanulmányi eredményeivel kerül
előtérbe, hanem inkább kutatótevékenységeivel, vagy ahogyan a műszaki
tanulmányokban fogalmazzák „laborgyakorlatokon”.
Tanulni jó!!! Ezt akkor érti, tapasztalja meg
igazán egy fiatal, ha mint előbb is jeleztem, érték számára a tudás! Ezt a
példát látta a családban, a környezetében, és igénye van rá!
Vagy ami még bizonyosságot mutat a
fiatalnak, ha nem rögtön a középiskolai évei után kezdi e felsőoktatási
intézményt, hanem munka után, amit vagy választ, vagy kényszerből kell első
helyre tennie. Ekkor a két tevékenység közötti különbség nagyon hamar
megvilágosodik.
Nyilván ez akkor is teljesül, ha a
hallgató az egyetemi képzés mellett dolgozni ”kényszerül”.
Meggyőződésem a felsőoktatásban tanuló fiatalok többsége a tudásért, és a
szakmáért választja azt.
Elmélet és gyakorlat!? Hogyan is lehet erről számot adni vizsgaalkalmával?
Nem könnyű, de igen hamar megtudható, hogy a hallgató fejében mennyire
vannak benne ennek összefüggései.A gyakorlati képzés hamar igazolja,
a szakma és választottja együtt járását. Több olyan vizsgakérdést kellene
megfogalmazni, ami a szakmaorientációra jobban rávilágít. Ez hasznos lenne a
hallgatónak, az oktatónak és nem utolsó sorban a szakmának is.
