A gyerekek és a demokrácia (Summerhill és a demokratikus iskolák) című írásában rövid betekintést ad a demokratikus iskolák világába.
Alexander Sutherland Neill skót pedagógus 1921-ben alapította meg a máig működő summerhilli iskolát. Az idejáró 6-16 éves gyerekeket nem kötelezik tanulásra, óralátogatásra vagy házi feladat írására, mégis tanulnak.
John Holt "How Children Fail" című könyvében a tradicionális iskolák kapcsán amellett érvel, hogy a diákok csekély szabadsága miatt az iskolákban nem igazi tanulás folyik, hanem a tanároknak való megfelelés.
"A gyerek intellektuális és kreatív adottságait mi felnőttek romboljuk le azzal, amit csinálunk, vagy csináltatunk velük. Elsősorban a félelem felkeltésével idézzük elő mindezt. Mert a gyerekek félnek, hogy nem járnak mások kedvében, hogy nem teljesítik mások kívánságait, hogy hibát követnek el, hogy kudarcot vallanak, vagyis hogy ők rosszak. Így aztán érthető, ha nem mernek kockáztatni és kísérletezni, ha megijednek a nehézségektől és az ismeretlentől. De ha nem mi magunk keltettünk félelmet a gyerekben, akkor is kihasználjuk a benne levő, mások által elültetett félelmeket, hogy ezzel manipuláljuk, és rákényszerítsük arra, amit akarunk. Ahelyett, hogy félelmét feloldanánk, csak tovább növeljük azt, gyakran borzasztó mértékben. Mert az engedelmes, tanulékony gyereket szeretjük a legjobban, aki egy kicsit tart tőlünk. Azt viszont már nem szeretjük, ha valamelyik annyira fél, hogy azzal már megkérdőjelezi énképünket, mert hiszen mi szeretetre méltó, kedves felnőttek vagyunk, akitől igazán nincs mit félni. Azt a fajta „jó” gyereket tartjuk ideálisnak, aki épp eléggé fél tőlünk ahhoz, hogy mindent szépen megcsináljon, amit akarunk, de aki nem érzékelteti velünk, hogy a tőlünk való félelem csináltat meg vele mindent." J. C. Holt
Jerry Mintz, az amerikai alternatív iskola mozgalom egyik prominens személyisége szerint "a tradicionális iskola azon a paradigmán alapszik, hogy a gyerekeket kényszeríteni kell tanulni. Szükség van kötelező házi feladatra, generált versenyre. Ezzel szemben az alternatív oktatás, benne a demokratikus iskolák is, abból indulnak ki, hogy a gyerekek szeretnek tanulni, nincs szükség kötelező házi feladatra, hogy a tanár a gyerekek segítője lehet, akivel közösen felkutathatják a tanuláshoz szükséges forrásokat."
A demokratikus iskolák sajátossága az iskolagyűlés, amelyen eleinte az újonnan bekerült diákok hallgatnak és figyelnek, ha véleményt szeretnének nyilvánítani, ahhoz idősebb diáktárs segítségét kérik. Majd a hallgatás és megfigyelés során elsajátított képességeiket lassanként átültetik a gyakorlatba és aktív résztvevőivé válnak a gyűléseknek: felszólalnak, érvelnek, ezáltal és az iskola életének aktív irányítóivá lesznek.
Ezekben az iskolákban a tanárok nem diktálnak és követelnek, hanem kísérnek. A diákok olyan dolgokat tanulnak, amik érdeklik őket, aktív alakítói és résztvevői a tanulási folyamatnak. Az iskolákban őszinte, együttműködő közösségek alakulnak ki, melynek tagjai igénylik a demokratikus értékeket a társadalom valamennyi színterén, és az igényen túl tapasztalattal és készségekkel rendelkeznek annak megteremtéséhez.
Ha érdekel a téma, látogass el Fóti Péter blogjára vagy a Demokratikus Nevelésért és Tanulásért Közhasznú Egyesület blogjára.
